A hat hindu darśana 1.rész:
A hat látásmód a valóság megismeréséhez
Mit jelent valójában a yoga?
Mi az, amit önmagamnak nevezek?
Azonos vagyok a testemmel, az érzéseimmel, az emlékeimmel és a gondolataimmal?
Mi okozza a szenvedést?
Hogyan tudom megkülönböztetni a valós tudást a tévedéstől?
Mi a világ eredete, és van-e lehetőség arra, hogy az élőlény megszabaduljon a karma és az ismétlődő születések körforgásából?
Ezek nem csupán elméleti filozófiai kérdések. Előbb vagy utóbb minden komolyabb önismereti és spirituális úton megjelennek. A yoga gyakorlása során is elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor már nemcsak azt szeretnénk tudni, hogyan kell elvégezni egy āsanát, vagy hogyan irányítsuk a légzésünket. Arra is választ keresünk, hogy miért gyakorolunk, ki az, aki gyakorol, és mi a gyakorlás végső célja.
Számomra a yoga soha nem csupán testgyakorlást jelentett. A gyakorlás egy út, amely hozzásegíthet ahhoz, hogy egyre tisztábban lássuk önmagunkat, a világot és a kapcsolatunkat önmagunk végső forrásával, Istennel.
Ennek az útnak a filozófiai hátteréhez tartozik a klasszikus hindu gondolkodás hat nagy rendszere, a: ṣaḍdarśana, vagyis „a hat látásmód” vagy „a hat filozófiai szemlélet”.
A hat hindu darśana:
- Nyāya
- Vaiśeṣika
- Sāṃkhya
- Yoga, pontosabban a klasszikus rendszer esetében Pātañjala Aṣṭāṅga-yoga
- Pūrva-Mīmāṃsā, más néven Karma-Mīmāṃsā
- Vedānta, más néven Uttara-Mīmāṃsā (Advaita Vedānta / Viśiṣṭādvaita/Dvaita/ Acintya-bhedābheda)
A hat darśana nem hat külön vallás, és nem is hat olyan tanítás, amelyek közül feltétlenül csak az egyik lehet igaz. Inkább hat különböző nézőpont, amelyek más-más oldalról vizsgálják ugyanazokat az alapvető kérdéseket: a valóság természetét, a megismerés lehetőségét, az önvalót, a cselekedetek következményeit, Istent és a megszabadulás útját.
A rendszerek sokszor vitába is szálltak egymással. Mást tartottak elsődlegesnek, más fogalmakat használtak, és nem minden kérdésben jutottak azonos következtetésre. Mégis ugyanahhoz a tágabb védikus hagyományhoz kapcsolódtak.
Mit jelent a darśana?
A szanszkrit darśana szó a dṛś, „látni”, „szemlélni” igegyökből származik.
A darśana jelentése lehet: látás; szemlélés; nézőpont; felismerés; filozófiai tanítás; a valóság közvetlen megtapasztalása.
Már maga a szó is sokat elárul az indiai filozófia céljáról. A darśana nem pusztán gondolatok rendszere, amelyet kívülről megtanulunk. Olyan látásmód, amelynek segítségével másként kezdjük érzékelni önmagunkat és a világot.
A nyugati filozófia gyakran azt kérdezi: Mit gondolhatunk a valóságról?
A darśana azonban ennél tovább megy: Hogyan kell gondolkodnunk, cselekednünk és gyakorolnunk ahhoz, hogy a valóságot valóban megláthassuk?
Az indiai filozófiában ezért az elméleti tudás, az erkölcsi élet, az önfegyelem, a meditáció és a közvetlen tapasztalás nem válik el élesen egymástól. A tudás valódi értékét az mutatja meg, hogy képes-e megszüntetni a téves látásmódot, és elvezet-e a szenvedéstől való megszabaduláshoz.
Ezt a valóság természetére vonatkozó tudást nevezhetjük: tattva-jñāna,
vagyis a valóság alapelveinek ismeretének.
Mit jelent a ṣaḍdarśana?
A ṣaṭ szanszkrit szó jelentése „hat”. A szóösszetételben hangilleszkedés történik, ezért a kifejezésben ṣaḍ alakban jelenik meg: ṣaḍdarśana
A hat rendszer tanításai nem egyik napról a másikra születtek meg. Hosszú fejlődés eredményei, amelyeknek számos gondolata már a Védákban, az Upaniṣadokban, a Mahābhāratában és a Bhagavad-gītāban is megjelent.
A hagyomány egy-egy bölcshöz köti a rendszerek tanításainak összefoglalását: Nyāya – Gautama; Vaiśeṣika – Kaṇāda; Sāṃkhya – Kapila; Yoga – Patañjali; Pūrva-Mīmāṃsā – Jaimini; Vedānta – Bādarāyaṇa.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a bölcsek minden tanítást saját maguk alkottak meg. Sokkal inkább olyan rendszerezők voltak, akik a már korábban létező hagyományokat tömör formába rendezték.
Ezeket a tanításokat gyakran sūtra formájában foglalták össze. A sūtra szó vezérfonalat jelent. A sūtrák rövid, axiómaszerű mondatok, amelyek eredetileg a tudás megjegyzését és szóbeli továbbadását segítették.
Éppen tömörségük miatt azonban többféleképpen értelmezhetők. Ezért kapcsolódtak hozzájuk később részletes kommentárok és alkommentárok. Ahogyan a Yoga-sūtra magyar fordításainál is láthatjuk, egyetlen szanszkrit szó több jelentéssel rendelkezhet, és már a szóválasztás is tükrözheti a fordító vagy a magyarázó filozófiai nézőpontját.
Mit jelent az, hogy āstika?
A hat hindu darśanát hagyományosan: āstika rendszereknek nevezik.
Ezt sokszor „ortodox” filozófiának fordítják, de az elnevezés könnyen félreérthető. Az āstika ebben az összefüggésben elsősorban nem egyszerűen azt jelenti, hogy egy iskola hisz Istenben. A fő megkülönböztető szempont az, hogy az adott rendszer hogyan viszonyul a Veda tekintélyéhez: āstika: elfogadja a Veda hitelességét és tekintélyét.
Ezért számít a klasszikus Sāṃkhya is āstika filozófiának annak ellenére, hogy a világ kibontakozásának magyarázatához nem tartja szükségesnek egy teremtő Īśvara feltételezését. A Pūrva-Mīmāṃsā szintén āstika rendszer, bár a Veda tekintélyét nem egy isteni szerző személyére, hanem a Veda örökkévaló és nem emberi eredetű természetére alapozza.
A Veda a hindu hagyomány szerint: apauruṣeya, vagyis nem emberi szerző alkotása.
A ṛṣi, a látó bölcs nem kitalálta vagy megalkotta a védikus tudást, hanem felismerte, meghallotta és továbbadta azt. Ezért nevezik a Vedát: śruti, vagyis „hallott”, kinyilatkoztatott tudásnak.
A hagyomány szerint Vedavyāsa nem a Védák szerzője volt. A védikus tudást összegyűjtötte, rendszerezte, négy fő gyűjteményre osztotta, majd tanítványain keresztül továbbadta.
A négy Veda: Ṛgveda , Yajurveda, Sāmaveda, Atharvaveda
A hat darśana ugyanakkor nem azonos módon támaszkodik a Védákra. A teista hindu hagyományok úgy tekintenek a Vedára, mint Istentől származó, örök tudásra. A Pūrva-Mīmāṃsā ennél sajátosabb módon, szerző nélküli és önmagában hiteles szövegként magyarázza. A Pūrva-Mīmāṃsā és a Vedānta közvetlenül a védikus szövegek értelmezésével foglalkozik. A Nyāya, a Vaiśeṣika, a Sāṃkhya és a Yoga pedig saját ismeretelméleti, ontológiai és gyakorlati rendszert is kialakított. A Veda tekintélyének elfogadása tehát nem jelenti azt, hogy a hat darśana minden kérdésben ugyanazt tanítja.
Mi kapcsolja össze a hat rendszert?
A hat darśana között jelentős különbségeket találunk. Nem ugyanannyi valóságelemet fogadnak el. Nem ugyanazokat a hiteles megismerési módokat ismerik el. Különbözően értelmezik Istent, az önvalót, a világot és a megszabadulást is. Mégis vannak közöttük olyan közös alapelvek, amelyek alapján egy tágabb védikus gondolkodási rendszer részeinek tekinthetjük őket.
A hat közös tattva röviden
Az itt következő hat tattva nem egyetlen klasszikus szanszkrit műből szó szerint átvett felsorolás, hanem a hat hindu darśana közös védikus alapelveinek didaktikai összefoglalása.
- āstika – A Veda tekintélyének és hitelességének elfogadása.
- ātma-tattva – A tudatos önvaló nem azonos a mulandó fizikai testtel.
- karma-siddhānta – A cselekedeteknek következményei vannak, amelyek hatással vannak az élőlény későbbi tapasztalataira és megszületéseire.
- saṃsāra – A tudatlansághoz és a karmához kötött, ismétlődő születések és halálok körforgása.
- mokṣa / mukti – A tudatlanság, a karma és a saṃsāra kötöttségeiből való megszabadulás lehetősége.
- pratyahara – Az érzékek visszavonása és szabályozása, valamint a figyelem befelé fordítása. A pratyāhāra pontos szakkifejezésként Patañjali Aṣṭāṅga-yogájának ötödik tagja. Ebben az összefoglalásban tágabb értelemben az érzékek fegyelmezését, az önuralmat és az elme befelé fordítását képviseli.
A hat darśana közös alapelveit jelentő hat tattváról egy külön blogbejegyzésben olvashatsz részletesebben.
A hat darśana három összetartozó párja
A hat rendszert hagyományosan három párban is bemutatják:
- Nyāya és Vaiśeṣika;
- Sāṃkhya és Yoga;
- Pūrva-Mīmāṃsā és Vedānta
Ez a felosztás segít megérteni, hogy a rendszerek milyen módon egészítik ki egymást.
A Nyāya elsősorban azt vizsgálja, hogyan szerezhetünk hiteles tudást. A Vaiśeṣika azt kutatja, milyen alapvető kategóriákból épül fel a megismerhető valóság.
A Sāṃkhya elemzi a tudatos önvaló és az anyagi természet különbségét. A Yoga azt mutatja meg, hogyan válhat ez az elméleti tudás közvetlen megtapasztalássá.
A Pūrva-Mīmāṃsā elsősorban a védikus kötelességet, cselekvést és szövegértelmezést vizsgálja. A Vedānta pedig Brahman, az önvaló, a világ és a végső megszabadulás kapcsolatát kutatja.