dvitīyaḥ sādhana-pādaḥ
A Jóga Szútrák második fejezete (pādaḥ) szól a gyakorlásról: azaz a megvalósításról, beteljesülésről, sikeres gyakorlásról (sādhana):
तपःस्वाध्यायेश्वरप्रणिधानानि क्रियायोगः .1.
tapaḥ-svādhyāyeśvara-praṇidhānāni kriyā-yogaḥ ||2.1||
Az önfegyelem, aszkézis, vezeklés, lemondás (tapaḥ); a szent íratok tanulmányozása, imádság, tanulmányok, személyiség fejlesztése, saját magunk meghaladása, (svādhyāya); istennek szentelődés, odaadás, elmélyedés, istennek tett fogadalom,(Iśvara-praṇidhānā); ez a jóga gyakorlati útja, a cselekvés jógája (kriyā-yogaḥ).
Szvámi Vivekananda szerint a Kriya jóga azt jelenti, hogy munkálkodás a jógában:
„Az érzékszervek a paripák, a gondolkodó szerv a gyeplő, az értelem a kocsihajtó, a lélek az utas és a test a kocsi. A ház ura, a király, az emberi Én ül a kocsiban. Ha a lovak nagyon erősek és nem engedelmeskednek a gyeplőnek vagy ha a vezető értelem nem ért a lovak vezetéséhez, akkor a kocsi futása egyenetlen lesz. De ha az érzékszervek, – a paripák fölötti uralom tökéletes és a gondolkodó szerv – a kocsihajtó – a gyeplőket szorosan kézben tartja, a kocsi el fog jutni céljához…
A gyeplőket szorosan kell kézben tartani, amikor a testet és az érzékszerveket vezetjük, akaratuknak semmiképpen ne engedjünk, inkább mindkettőn helyesen uralkodjunk..
Az értelem csak egy törékeny szerszám s csak a lélek által képes korlátozott megismerést közvetíteni. A jógi az érzékek fölé akar emelkedni, s ehhez az értelem semmit sem használhat. Tudja ezt, ezért hallgat és nem érvel. Minden érv kimozdítja egyensúlyából, egy áramlást hoz létre a csittában és minden ilyen mozgásvisszaesést jelent. Érvek és csupasz logikai kulcsok, csupán alárendelt jelentőségűek.
Emlékeztek?:) te vezeted a kocsidat:
https://www.muditayoga.hu/te-vezeted-a-kocsikat/
Vivekanda még azt is mondja, hogy békességben kell élnünk és a jóga segítségével tudjuk uralni az elménket, hogy az ne viselkedjen úgy mint egy elkényeztetett gyerek, és hogy az önmagunk uralásában, meghaladásában a gyakorolás mellet segíthetnek könyvek tanulmányozásai is:
„Számtalan sok könyv van és az idő szorít. Minden ismeretszerzés titka ezért a tudományos munkák kiragadása és kiválogatása. Kiragadni azokat és szerintük élni.
Egy régi indiai legenda szerint, ha tejet és vizet összekeverünk, a hattyú csak a tejet issza meg, a vizet visszahagyja az edényben. Így kell nekünk is kiválasztani azt, ami érték az ismeretekben és a salakot visszahagyni. Lelki gyakorlatok kezdetben szükségesek lesznek, sőt semmit sem szabad tervezetlenül tenni.”
Viszont ezeken is túl emelkedik, mert:
„A jógi az érveket és a stúdiumokat elhagyja és eljut egy következtetéshez, ami rendíthetetlen, mint a kőszikla. Az egyetlen ami után törekednie kell, ennek a következtetésnek még nagyobb intenzitása. Nem kell érvelni, mondja, de az embernek tudni kell azokat kényszeríteni, míg el nem hallgatnak, mert az érvek csak összezavarják az észt. Egyedül az értelem iskolázása szükséges. Milyen cél nyugtalaníthatja? Semmi és újra semmi.
Az értelem csak egy törékeny szerszám s csak a lélek által képes korlátozott megismerést közvetíteni. A jógi az érzékek fölé akar emelkedni, s ehhez az értelem semmit sem használhat. Tudja ezt, ezért hallgat és nem érvel. Minden érv kimozdítja egyensúlyából, egy áramlást hoz létre a csittában és minden ilyen mozgásvisszaesést jelent. Érvek és csupasz logikai kulcsok, csupán alárendelt jelentőségűek.”
Ezért is szoktam mondani, hogy gyakorlás közben nem beszélgettünk 🙂
समाधिभावनार्थः क्लेशतनूकरणार्थश्च .2.
samādhi-bhāvanārthaḥ kleśa-tanūkaraṇārthaś ca ||2.2||
Célja: a szamádhi*:a teljes, az elmélyedés (samādhi-bhāvanārthaḥ), az egyesítettség megvalósítása, megvilágosodás; és a szenvedések*, szennyeződések, a tudatra rárakodott szennyeződések csökkentése (kleśa-tanūkaraṇārthaś).
*Iyengar szerint itt Patandzsali arra is utal, hogy a szamádhi legyengíti a szenveket, vagy a durva-és finomtestek szintjén akár teljesen ki is írtja őket.
A Jóga szútrák második része a révület átélésének és a szenvek gyengítésének szükséges feltételeket ismerteti. Az aszkézis mintegy tisztító tűz kiégeti/elégeti a korábbi tettek káros következményeit és ez lehetővé teszi a továbblépést, a jógában való elmélyülést, ezáltal túlléphetünk önmagunkon és véget érhet a szenvedés.
