Muditayoga Jóga Stúdió > Egyéb  > a szamádhi fajtái

a szamádhi fajtái

वितर्कविचारानन्दास्मितारूपानुगमात्सम्प्रज्ञातः 

vitarka-vicārānandāsmitā-rūpānugamāt saprajñāta ||1.17||

Gondolkodással, koncentrációval, racionális tudással, fogalmi-elemző gondolkodással /vitarka/;

szemlélődéssel, fogalom/vélemény alkotással, logikai belátással, szintézissel /vicāra/;

boldogsággal, örömmel, örvendezéssel, gyönyörérzéssel /ānanda/;

és „(én) vagyok”-kal (nincsenek zavaró gondolatok, érzelmek), én-rögeszme megszüntetésével, öntermészet átélésével, én vagyoksággal /āsmitā/;

átitatott formája /rūpā/ a szampradzsnyáta (szamádhi).

Baktai írja: a Szamádhi azaz az egyesítettség lehet tudatos vagy tudattalan; a tudatos a szampradzsnyáta, amikor ennek az állapotnak a tudata még ott van az elmében, az ÉNtudat pedig egyetemes öntudattá tágul ez az aszmitá, amiből kihalványul az Én-ség önös tudata. Az elme tudomásul veszi ezt az állapotot megkülönbözteti az ezt megelőzőtől, ez a szabadulás és beteljesülés üdvösségérzetet kelt az elmében.

 

 

विरामप्रत्ययाभ्यासपूर्वः संस्कारशेषोन्यः

virāma-pratyayābhyāsa-pūrva saskāra-śeo ’nya ||1.18||

A másikat (az aszampradzsnyáta szamádhit) a megszűnés tudati képének stabilizálódása/ a megszűnés felé irányulás gyakorlata (a nemlét felé fordítod a tudatodat) előzi meg /virāma-pratyayābhyāsa-pūrvaḥ/ végül csak a létesüléselemek maradnak hátra.

„Itt az elmében amelynek már minden változása (vrittije) megszűnt, természetesen tudat sem jelenik meg többé; az elme kikapcsolódott, nincsen szükség már rá, hogy az önvalónak rásugárzó fényét tükrözze, mert az önvaló „immár önmagában honol.” Ez az állapot nem hozhat létre többé szanszkárákat, s az elmében csupán a régebbi benyomás-csirák maradnak meg, amelyek azonban nem hajthatnak ki, mert nem kapnak semminő létesítő ösztönzést, „meg vannak pörkölve”. Dr. Baktai Ervin

 

 

 

भवप्रत्ययो विदेहप्रकृतिलयानाम्

bhava-pratyayo videha-prakti-layānām ||1.19||

A (ragaszkodás) a létesülés tudati képéhez, a lét/létesülés felé válás/irányulás (bhava-pratyayo)

a testüket elhagyóké (testetlen istenekre vonatkozik, dévákra, akik magasabb létformájúak mint az ember, de nem főistenek*)

a Prakritibe: a természetbe, az anyatermészetbe, az őstermészetbe olvadó/oldódóké/merülőké /prakṛti-layānām/.

Baktai ezt írja: „A Dévák testetlenek, benne vannak a természetben „tehát még nem „isten”, ahogyan mi nyugatiak szoktuk értelmezni ezt a fogalmat, hanem a természet munkáló erőinek, hatalmas megnyilvánulásainak ellenőrző irányító szelleme. A szanszkrit déva szó csupán jelző „ragyogót”, „fényeskedőt” jelent. Az ilyen szellemek magasan az ember fölött állanak, s ezért hódolat, tisztelet illeti őket az ember részéről, hiszen a földi élet alá van vetve befolyásuknak,uralmuknak… De a karma-tan értelmében ez nem tarthat örökké, hiszen a léthez való ragaszkodás még megvan és ezért a szanszkárák is fennmaradnak. Az ilyen hatalmasságok mérhetetlen időkig honolnak magas létformájukban, de amikor az ezt létesítő szanszkárák hatása kimerül, más szellemnek adják át helyüket, s ismét sűrű testbe merülnek, mert a legvégső felszabadulást csak ezen a gátló próbatéten keresztül lehet elérni. A dévák,az „istenek”, tehát bizonyos értelemben korlátozásnak vannak alávetve, s a legmagasabb szellemi fokra fejlett ember tulajdonképpen fölébük kerekedik, hiszen átküzdötte magát azon a létfokon, amelyet a déváknak még majd újra vállalniuk kell. Az igazi jógi eszerint nem elégszik meg az olyan szamádhi-fokozattal, amelyben a léthez való ragaszkodás csirája még fennmaradt: végcélja a tudattalan, csirátlan szamádhi, s az ezzel járó végleges felszabadulás. A Jóga s általában a fejlett hindu felfogás nem ütközik össze az Egyisten-hittel, hiszen a keresztény felfogás is ismer „égi hatalmasságokat”, “trónokat”, arkangyalokat és angyalokat; a hindu dévák ezekkel vethetők össze.”

श्रद्धावीर्यस्मृतिसमाधिप्रज्ञापूर्वक इतरेषाम्

śraddhā-vīrya-smti-samādhi-prajñā-pūrvaka itareām ||1.20||

Másoké (azok akik még nem kívánnak a természet testetlen erőibe olvadni hanem a felszabadulás céljának útját járják törekedve azaz akiknek nincs kívánságuk az isteni állapotot elérni)

a hit, bizalom /śraddhā/;

a hősiesség, tetterő, kitartás, fizikai, erkölcsi, szellemi és értelmi akaraterő /vīrya/;

az összeszedettség, emlékezés, éberség, (a saját cselekedettel folytonos felülvizsgálata),

a gyakorlásból keletkező emlékek felidézése és tartós lenyomatai/smṛti/

a szamádhi (egyesítettség, helyes elmélyedés),

a lélek elérésekor tapasztalható mély szemlélődő eszmélés /samādhi-prajñā/;

és az igaz megismerés elsőbbsége, a bölcsesség azaz amit már megtanultál annak az alkalmazása /prajñā-pūrvaka itareṣām/.

 

 

तीव्रसंवेगानामासन्नः

tīvra-savegānām āsanna ||1.21||

( a szamádhi ) Közel van azokhoz, akiknek szívében odaadás izzik; azaz akikben buzgó törekvés van azok is hamar elérhetik az egyesítettséget.

 

मृदुमध्याधिमात्रत्वात्ततोपि विशेषः 

mdu-madhyādhimātratvāt tato ’pi viśea ||1.22||

De közöttük is lehetnek sajátos eltérések: vannak lassúak, közepesek és gyorsan előrejutók. Mindenkinek más a ritmusa és a legfontosabb: „ ezen az úton semmi sem megy veszendőbe” ezt viszed magaddal a következő életed/életeidbe is.

 

ईश्वरप्रणिधानाद्वा

īśvara-praidhānād vā ||1.23||

Akik alávetik magukat az Úr-istenek, elérik a célt.

AZ  īśvara-praidhānā -ról még a Nijamáknál is olvashatsz:

https://www.muditayoga.hu/nijamak-es-mysore-flow/

Megosztás...
WordPress › hiba

Súlyos hiba történt a webhelyünkön.

További információ a WordPress hibakeresésről.