तदा द्रष्टुः स्वरूपेऽवस्थानम्॥३॥
tadā draṣṭuḥ svarūpe ’vasthānam ||1.3||
Akkor a látó saját formájában időzik.
A látó (drashtu), aki igazán lát: a lélek aki megtud testesülni, a purusa, az egyéni lélek,
az egyéni halhatatlan lélek;
aki önmagában, önformájában, a saját, /eredeti/ formájában (sva-rūpe) van,
/a vrittiket (tudatfolyamatokat) leigáza/kioltja/;
ebben az állapotban időzik, nyugszik (a vasthānam = marad vhol, ott áll, időzik, megállapodott).
वृत्तिसारूप्यमितरत्र॥४॥
vṛtti-sārūpyam itaratra ||1.4||
Máskülönben, máskor (itaratra); a látó, az önvaló a tudatfolyamatok (vṛtti) alakjában (sva-rūpyam) rejlik, jelenik meg, ezeket veszi fel.
E két szútráról Visnu egyik szimbóluma a Tilaka jel jut eszembe melyben ott az anyagi, materiális világ és az örök lelki világ; és az egyéni léleknek aki választhat a két világ között.
Erről bővebben itt olvashatsz:
https://www.muditayoga.hu/istenek-es-szimbolumok-i/