Transzgenerációs örökségeink, Pszichogeneológia

Napjainkban egyre jobban jelen lévő téma a transzgenerációs örökségünk hatása életünkre, kapcsolatainkra. Régóta olvasok és végzek kutatásokat e témában; mivel a saját önismereti utam elején jöttek a felismerések, hogy vannak olyan láthatatlan családi örökségeink, amik befolyással lehetnek személyiségünkre, életünkre és kapcsolatainkra, párkapcsolatunkra egyaránt. A pszichodráma vezetői diplomamunkám fókuszában is ez a téma állt. Egy ideje érlelődik bennem, hogy ide a Medita-Mudita oldalára is írok erről és a hamarosan induló transzgenerációs pszichodráma csoportunk adta meg hozzá most az inspirációt.

 

Mi is az a Pszichogeneológia?

A  pszichogenealógia egy olyan pszichológiai megközelítés, amely a családi rendszerek és generációk közötti kapcsolatok hatását vizsgálja az egyén életére, viselkedésére és pszichés folyamataira. Bár nem tartozik a klasszikus tudományos diszciplínák közé, egyre inkább elismerést nyer a pszichológiai körökben, különösen a transzgenerációs trauma és a családi dinamikák vizsgálatának részeként. A pszichogenealógia abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a családi történések és érzelmi minták hatással vannak az utódokra, és ezek a hatások nemzedékről nemzedékre öröklődhetnek.

Folytattam egy kutatást, hogy mi is ez a pszichogeneológia, amit a szakdolgozatom elméleti részében meg is osztottam. És ez alapján itt is, most ’röviden’ bemutatom pszichogenealógia rendszerét, egy történelmi, irodalmi áttekintés keretében.

Ehhez Anne Ancelin-Schützenbergernek, a pszichogenealógia rendszere kidolgozójának Ős-szindróma című könyve szolgált segítségül. Schützenberger professzor francia pszichológus, a pszichológiai tudományok doktora; Moreno (pszichoráma atyja, megalkotója) közvetlen munkatársa is volt. A szociometria alapítójára, Morenóra olyan nagy hatással volt személyisége és munkássága, hogy fogadott lányának nevezte.  Még 89 éves korában is dolgozott, csoportokat vezetett, előadásokat és képzéseket tartott a pszichodráma, a non-verbális kommunikáció, a csoport-pszichoterápia, a befejezetlen feladatok (Zeigarnik-effektus), a különféle veszteségek befejezetlen gyászolása, a transzgenerációs kapcsolatok témája terén. Az egyik fő úttörője a transzgenerációs terápiának. Kidolgozta a genoszociogram tecnikáját, a genealógiai fát, amely segít feltérképezni a családi események, traumák láncolatát. Schützenberger professzor transzgenerációs kapcsolatokról szóló könyvét számos nyelvre lefordították.

Kutatásai tovább mélyítették annak felismerését, hogy milyen fontos megérteni az elődök életét és a generációk közötti tudattalan és akaratlan kapcsolatok szerepét. A professzor asszony könyvében betekintést nyerhetünk transzgenerációs kutatásaiba; megismerhetjük évtizedes tapasztalatait, összerendezett felismeréseit, amelyek megértését számos genoszociogram- és genealógiai fa ábrája is segíti.

Schützenberger kutatásának kiindulási pontja a Freud, a pszichoanalízis atyja által is felfedezett „tudattalan”, amelyet mindannyian magunkban hordozunk, és amely „láthatatlanul” megnyilvánul viselkedésünkben és hat élethelyzeteinkre. A hétköznapi élet eseményei mögött mélyebb jelentések állhatnak. Freud felfedte ennek az egész folyamatnak az inter- és intrapszichés környezetét, lelki összefüggéseit: „ami által ez a folyamat kikovácsol bennünket azokká, akik mi vagyunk, majd vakon vonszol magával egy kellemes vagy tragikus élethelyzet felé”. Freud felismerte azt is, hogy egy cselekedet bűntudata több nemzedéken át hatással bírhat. Freudra már saját gyermekeinek nevének választásakor hatott a múlt: „Nevük révén a gyermekeim is hazajáró lelkek, visszatérők.” Freudnál megjelent a „kollektív tudat” és „örökösénél”, Jungnál a „kollektív tudattalan” fogalma. Jung szerint ez a „kollektív tudattalan” összegyűjti az emberi tapasztalatokat, amelyeket aztán nemzedékeken keresztül ad tovább, így alakítva az embert. Bár Jung eltávolodott Freudtól, mégis a szinkronicitás koncepciójának megalkotásával tulajdonképpen folytatta Freud munkáját. Az egymástól független események – látszólag véletlenül – időbeli egybeesése fontos jelentéssel bír a személyre.

Ezt a történelmi szálat tovább folytatva, Schützenberger leírja, hogy Levy Moreno, „a pszichodráma és csoportpszichológia alapítója volt az, aki felvetette a családi és csoportos „közös-tudatosság”, a „közös-tudattalan” létezését.” Ezután nem sokkal több pszichoanalitikus is foglalkozott a transzgenerációs átvitel komplex kérdéskörével: a francia Françoise Dolto, a magyar–francia pszichoanalitikus Ábrahám Miklós (Nicolas Abraham) és Böszörményi-Nagy Iván magyar–amerikai származású pszichoterapeuta. Françoise Doltonak, a gyermeklélektan egyik úttörőjének legfőbb felismerése, hogy a gyereknek (már újszülött korában is) az őt érintő dolgokkal kapcsolatban az igazat kell mondani; mert ez szükséges az egészséges pszichés fejlődéséhez is. Ábrahám Miklós és Török Mária számos tanulmányt készítettek, melyekben a titokra összpontosítanak. A titok hátterében egy fel nem dolgozott veszteség hatása állhat, amely traumatikussá válik és kihat az egyén életére. Ábrahám–Török klinikai kutatásainak alapja „a kripta és a fantom” koncepciója, amely a befejezetlen gyászfolyamatokra utal. Böszörményi-Nagy kutatását a rendszerszemléletű családterápia területén,

Schützenberger tanítványa, Manuel Maciel portugál pszichoterapeuta és pszichodramatista is kiemelte magyarországi látogatásakor, mint az egyik legmeghatározóbb műnek számító könyvet a családterápia klasszikus korszakából. Böszörményi-Nagy Láthatatlan lojalitás című könyve vizsgálja a családi kapcsolatok erejét, hatását, ami „ezerszer láthatatlanabb, ám milliószor erősebb a pókhálónál.”.. Ennek a láthatatlan lojalitáshálónak fontos szálai: a láthatatlan „hűség”; a „családi igazság” (amely, ha nem teljesül, átalakulhat betegségekké, ismétlődő balesetekké); a „parentifikáció” (értékek, amelyek olyan helyzeteket teremtenek, ahol a gyermek saját szülőjévé válik); egy ki nem mondott, hallgatólagosan elfogadott „családi könyvelés” és a családi mítoszok, legendák, amelyek által a családi minta manifesztálódik. Schützenberger fontosnak tartotta, hogy a terapeutának az empátia segítségével kell kapcsolatba lépnie a kliens mentális és érzelmi világával., mert így az egyik tudattalan képes kommunikálni a másikkal. Az empátia az alapja a Moreno által megnevezett „közös-tudattalannak”.

Morenot a transzgenerációs szemléletmód atyjának nevezhetjük, aki hozzájárult a tudattalan elme felfedezéséhez, amelyet ma a genoszociogram és a transzgenerációs szemléletmód segítségével térképezünk fel a pszichodráma terében is.

Még itt szeretném megemlíteni Szondi Lipót magyar származású sorsanalitikust és Eric Bernét, a tranzakció analízis (TA) atyját. Szondi szerint: „…a sors a bennünk meglévő ősöktől, vérrokonoktól származó választási kényszer a szerelemben, a barátságban, a foglalkozásban, a betegségben és a halálban.” Szondi sorsanalízis elmélete Freud tudattalan fogalmát és Jung kollektív tudattalan fogalmát egészíti ki a családi tudattalan fogalmával, és ebből ez elméletből kiindulva kifejlesztette kísérleti ösztöndiagnosztikai tesztjét, a genotesztet, a Szondi-tesztet. A teszt alapjául főként családfakutatások szolgálnak. A Berne által megalkotott TA „egyszerre fókuszál az intrapszichés és interperszonális kommunikációra és a tranzakciók elemzésére. A tranzakciókat alapvető társas érintkezési egységeknek tekinti, melyek magyarázzák a múltbéli viselkedést, és segítenek a jövőbeli viselkedés bejóslásában.”

Most térjünk vissza Schützenberger kutatásához, melynek alapja a genogram, a genoszociogram, ami egy kibővített családfa.

A genoszociogram kialakítása Henri Collomb professzor nevéhez köthető, és lehetővé teszi a családfa vizuális, szocimetrikus bemutatását. Schützenberger szavaival élve, ebben a „családi nyilvántartásban” szerepel minden esemény, kötődés, kapcsolódás, együttlét, kizárás, örökségek és különösen az ismétlődések és az igazságtalanságok is. Schützenberger a genogram kialakulását Moreno észrevételeihez eredezteti, mint az összetett családi rendszerek és szociális atom összefüggésének programját, amelyet tovább gazdagítva megkapjuk a genoszociogramot.

A genoszociogram tartalmazza a nem verbális kommunikáció által kifejezett elfelejtett szinkronicitásban lévő eseményeket, véletlenszerűnek tűnő egybeeső fontos életesemény-időpontokat: „Feljegyezzük a kliens életében, családi univerzumában, szociális atomjában, társadalmi és gazdasági környezetében, valamint személyes pszichológiai valóságában a jelentős évfordulók dátumait azzal a céllal, hogy segítsünk az illetőnek jobban megérteni saját életét, és életének értelmet adjunk.”  Schützenberger pszichogenealógia rendszerének fontos eleme az „évforduló szindróma”, amelyet így határozz meg könyvében: „a tudattalannak jó az emlékező tehetsége, szereti a családi kötelékeket és megjelöli a fontosabb élethelyzeteket az életkor vagy az időpont ismétlésével.” Összegezve:

Schützenberger kutatásainak eredménye rámutat arra, hogy a transz- és pszichogenealógia rendszere feltérképezheti a generációkról generációkra történő átvitelt, azaz az időben és térben történő szinkronicitást, valamint véletlenszerű egybeesések gondolatát, azaz a szerendipitást is. A pszichogenealógia rendszere segítségül szolgál a családi traumatikus események ismétlődésének felfedezésében, megértésében és feldolgozásában.

 

Pszichodráma mint lehetőség, hogy lehet másképp is!

A kapott családi minták determinációjának tudatosítására, átdolgozására lehetőséget nyújthat egy pszichodráma csoport biztonságos megtartó tere is. A pszichodráma terében, amikor a generációkon átívelő fájdalom elér hozzánk az „itt és most”-ban, akkor ott van lehetőség az átalakításra, annak érdekében, hogy ne adjunk tovább nem adekvát megoldási mintáinkat. És arra is van lehetőség, hogy felismerjük, hogy hogyan segíthetnek ezek az örökségek minket és megtapasztalhatjuk, hogy lehet másképp is!

A feltáró munka során a lényeg nem csak a negatív ismétlődésekben rejlik, hanem abban, hogy ezeknek a fájdalmat okozó transzgenerációs örökségeknek a hátterében milyen túlélő tényezők játszottak szerepet a felmenők sorsában, amelyeknek az életét köszönheti az egyén. E folyamat során a protagonista rálát arra is, hogy mik ezek a túlélő mechanizmusok a családban, amelyek pozitív tényezőkként, erőforrásokként adódnak tovább a láncolatban. Segít a protagonistának megérteni saját transzgenerációs örökségét, megtalálni mélyebb családi gyökereit, ami által meglátja a túlélő szálat a családi láncolatban. E folyamat során a protagonista a szerepcserék folyamatában újraélheti felmenői élettörténetének egyes szituációit, ami által újraértékelődik transzgenerációs öröksége. A lényeg nemcsak a negatív ismétlődésekben van, hanem a pozitív tényezőkben, mert ez az élet továbbadásának az alapja.

 

Mint fent írtam, a cikk megírásához a hamarosan induló transzgenerációs pszichodráma csoportunk adta az inspirációt.

Azóta az a csoport már elindult és hamarosan le is zárul. Viszont áprilisban indul a kövezkező, ahova még vannak szabad helyeink:

Ebben a 15 alkalmas zárt, limitált létszámú csoportban van lehetőség válaszokat kapni ill ránézni arra, hogy:

Hol vannak a gyökereink, honnan jövünk, milyen üzeneteket hozunk magunkkal, milyen mintázatokat, és kitől vagy mitől kapunk szárnyakat?

 

https://www.muditayoga.hu/gyokerek-es-szarnyak-2-transzgeneracios-onismereti-pszichodrama-csoport/

 

 

 

Felhasznált szakirodalom:

Anne Ancelin-Schützenberger (2016): Ős-szindróma

Boszormenyi-Nagy, Ivan – M.Spark, Geraldine (2018): Láthatatlan lojalitások

Dolto, Françoise (2018): Amikor a gyermek megjelenik

Szondi Lipót (1996): Ember és sors

Vikár András (2007): Pszichodráma – a komoly játék – Egyéni folyamatok a csoportban – csoport folyamatok az egyénben.

https://www.wikiwand.com/hu/Anne_Ancelin_Sch%C3%BCtzenberger

https://www.fepto.com/members/founding-members/schutzenberger-anne-ancelin

http://imago.mtapi.hu/a_folyoirat/e_szovegek/pdf/%2809%291998_2-3/123-156-Abraham-Torok-Rand_Burok_es_a_mag_reszletek.pdf

http://www.c3.hu/scripta/thalassa/96/2/tudat.htm

https://mindsetpszichologia.hu/modszertani-bemutato-a-tranzakcioanalizis