samādhayas
szamádhi = egyesítés, egyesítettség
ráébredés, felismerés, megvilágosodás
तदेवार्थमात्रनिर्भासं स्वरूपशून्यमिव समाधिः॥३॥
Tad evārtha-mātra-nirbhāsaṁ sva-rūpa-śūnyam iva samādhiḥ||3/3||
Ez akkor szamádhi, a cél-mérték (artha-mātra) ha egyedül a másért-valóság-teljessége ragyog/feltűnik/látszik (nirbhāsaṁ), mintha (iva) az üresség (śūnyam) volna Prakriti önformája/saját formája (sva-rūpa).
A Prakritinek nincs más értelem, mint a másikért célultság, a Purusáért van: ez látszik ez a kivetítés.. mintha az önformája üres lenne, csaka cél látható, a cél feltűnése csak az értelme: hogy a Purusa megismerje saját magát, a tudatot, a tudat folyamatot. Mintha a Prakritinek az üresség volna az önformája, mert a Purusáért van: mert a tudat vetíti ki, mert a tudattól függ.. gyakorlatilag nincs, ezt felismerte az elme, a Purusa..a végső valóság: szamádhi
Iyengar: a DHJÁNA egységbe rendezi az értelmet; végül pedig a SZAMÁDHIBAN az értelem és a tudatosság folyói együtt folynak, és beleömlenek a lélek óceánjába, hogy a lélek saját dicsőségében ragyoghasson. A SZAMÁDHI jelenti a szádhaka (gyakorló) számára a keresés végét. A szamádhiba meditáció tetőpontján lép be, amikor teste érzékei annyira elnyugszanak, mintha csak aludna, miközben szellemi képességei és értelme olyan világosak, mintha éber lenne, jóllehet minden tudatállapoton túllépett. A szamádhi állapotában lévő személy teljesen éber és tudatos.”
Baktai szerint az egyesítettség már nem a tárgy tudatát szemléli, hanem ennek leggyökeresebb tartalmát, lényegét teszi az elmeműködés objektumává.
Szamádhi lehet egy gyakorlás során a shavászana is, „amikor a lelked látja, hogy elhagyod a tested”; amikor nem érint meg a külvilág.