Mit jelent a spiritualitás? Mit jelent a karma?
Mostanában párszor találkoztam azzal, hogy ha valaki kimondja a spiritualitás vagy a karma szót, akkor a vegyes reakció rá; és van, hogy valaki így reagál ’nekem ez túl erős… nem értem… nem tudok vele mit kezdeni…’.
Legutóbb azt a visszacsatolást hallottam a spiritualitás szóra, hogy ’ez sok nekem’. Ez pár napja volt, amikor egy szuper ’Transzgenerációs szociodráma workshop’-on vettem részt, melynek témája a ’Kollektív mintázatok a magyar társadalomban’ volt. Később a workshopon a portugál női co-vezető kiemelte a spiritualitás fontosságát, ami megjelenhet a színpadon is.
Mivel vegyes megnyilvánulások vannak e szó, szavak elhangzáskor, mert, hogy vannak, akik nem értik vagy akár meg is ijedhetnek amikor meghallják ezt a szót; ez adott inspirációt, hogy írjak erről a megfoghatatlan viszont nagyon is megtapasztalható, számomra nagyon közel álló témáról.
A klaszikus etimológiája azaz szóeredete a spirituális szónak, az a latin spirit szó, aminek a jelentése: levegő, lég, lelki, szellemi. A spiritus latin szónak is több jelentését is megtalálhatjuk: levegő, fúvás, fuvallat, lélegzet, lehelet, élet, lélek, szellem, érzület, lelkesedés, ihlet, költői tehetség, érzület, bátorság és még sorolhatnám tovább is…
Ahogy írom ezeket a jelentéseket, eszembe jut, hogy milyen szép is a magyar nyelv, ahogy használja ezeket a szavakat, mint például: a ’van spiritusza’ kifejezésben; vagy az inspriál szavunkban is benne van, aminek a jelentése: ihlet, alkotásra serkent, ösztönöz, lelkesít, ösztökél, motivál; vagy a lélegzet szavunk régiesen írva lélekzet, amit fordítva is használtak, azaz a lélekzetet régen lélegzetnek írták.
A spiritualitás sokféle jelentést hordozhat az emberek számára, függően kultúrájuktól, vallási hátterüktől és egyéni tapasztalataiktól. Az emberi létezés olyan dimenzióját jelenti, amely meghaladja a fizikai valóságot, és kapcsolatot teremt valami magasabb erővel vagy valósággal. Ez lehet isteni entitás, az univerzum összesülése vagy a belső önmagunkkal való kapcsolat. Gyakran kapcsolódik az élet értelmének és céljának kereséséhez, valamint a belső béke és harmónia eléréséhez és megnyilvánulhat vallási vagy más testi és lelki gyakorlatokban is. A spiritualitás olyan mélyebb személyes tapasztalatokon alapul, amely során az ember kapcsolatot teremt valami magasabb erővel vagy valósággal, ami meghaladja a fizikai világot.
Az én felismeréseim alapján valami olyan élmény, mint amikor megnyílik benned a létra az alattad és a feletted között; amikor érzékeled a teret, megérzed, hogy valami más is van, mint a fizikai, anyagi világ. Biztos mindenkinek voltak már megérzései önmagával, a hozzá közel álló emberekkel, dolgokkal kapcsolatban; és valószínű, hogy az olvasó között is sokan mondták már ki: „hogy bárcsak a szívemre vagy a belső hangomra hallgattam volna”.
Pszichodráma vezetőként fontosnak érzem kiemelni, hogy a pszichodráma csoportokban is sokszor tapasztaljuk meg, hogy megnyílik a tér, és láthatóvá válik a valóság egy mélyebb dimenziója. Aki volt már családállításon valószínűleg őt is érte már ilyen vagy hasonló benyomás. Ez a mélyebb/magasabb rétege a létezésünknek rávilágíthat arra, hogy a hétköznapi élet eseményei mögött mélyebb jelentések állhatnak.
Freud, a pszichoanalízis atyja is rámutatott arra, hogy az által is felfedezett „tudattalan”, amelyet mindannyian magunkban hordozunk, és amely „láthatatlanul” megnyilvánul viselkedésünkben, az hat az élethelyzeteinkre. Bár Jung eltávolodott Freudtól, mégis a szinkronicitás koncepciójának (az egymástól független események – látszólag véletlenül – időbeli egybeesése fontos jelentéssel bír a személyre) megalkotásával tulajdonképpen folytatta Freud munkáját.
Jacob Levy Moreno (aki Freud kortársa volt) a pszichodráma és csoportpszichológia alapítója volt az, aki felvetette a családi és csoportos ’közös-tudatosság’ és a ’közös-tudattalan’ létezését. Ezekben az állapotokban több személy van összekapcsolva egymással és a közös tudattalan megnyilvánulásai a pszichodrámában láthatóvá, érzékelhetővé válnak.
Ezt a szálat majd tovább folytatom egy másik, következő ’MeditaMudita’ írásomban, ami megvilágítja a kollektív tudattalan megnyilvánulását a transzgeneráció rendszerében is. Mivel a transz- és pszichogenealógia rendszere feltérképezheti a generációkról generációkra történő átvitelt, azaz az időben és térben történő szinkronicitást, valamint véletlenszerű egybeesések gondolatát és segítségül szolgálhat a családi traumatikus események ismétlődésének felfedezésében, megértésében és feldolgozásában.
Jóga tanárként és védikus teológusként pedig az Ind aspektusból emelem ki a spiritualitás fontosságát: Az Ind kultúra a Védákon alapszik. A ’Vedāk’ India ősi indiai szent szövegei, a hinduizmus alapvető szentírásai, amelyeket szanszkrit nyelven, az emberiség egyik legősibb nyelvén jegyeztek le és az igaz tudás lényegét foglalják össze. A hindu hagyomány szerint a Védákat a jelenlegi védikus világkorszaknak, a ’kali-yuga’-nak az elején, több ezer évvel ezelőtt jegyezték le. Mivel ebben a korban már elkezdődött az emberek tudatosságának hanyatlása, már nem tudták memorizálni az ősi bölcsességet, így le kellett írni. A ’vid’ szó szanszkritul azt jelenti, hogy ’tudni’. A Védák himnuszok és énekek csoportjai, amelyek az ősi bölcsek és látnokok vallási és spirituális meglátásait tartalmazzák. A Védáról azt állítják, hogy „örök”, mivel a benne kifejtett igazságok örök érvényűek minden időkig. A Védákat és ezáltal a világot különbözőképpen magyarázó hat ortodox filozófia, az eltérő magyarázataik ellenére, egyetért a hat fő lényegben, melynek egyike a karma fogalma.
Mi is az a ’karma’? /mit jelent? Ezeket a kérdéseket is sokszor felteszik nekem és erre ezt szoktam válaszolni: A karma szanszkrit szó, jelentése: tett, cselekvés, de amit jelent, azt nem lehet egy szóban meghatározni. Olyan tett/cselekvés, aminek van múltja és jövője is: a cselekvést és a sorsot egyaránt jelenti, sőt olyan sorsot jelent, amit a cselekvés okoz. Olyan tett, amiben benne van a sors is. A karma az anyagi tetteink visszahatásainak összessége, amelyek megnyilvánulhatnak jelen életünkben.
A spirituálisan gondolkodó ember a világot eme speciális ok-okozati rendszerben is elemezheti, ahol a karma, a sors felsejlése megnyithatja az érzékszerveink számára elrejtett rétegét a világnak és hatását az életünkre. És ebből a látószögből nézve az életünk több mint a véletlenek sorozata, a világot egy ember felett álló magasabb rendező elv, egy kozmikus törvény a dharma irányítja.
Nyugat és Kelet találkozása:
A materialista tudósok a világot főként természeti és fizikai törvények mentén értelmezik, míg a spirituális irányzatok szerint a világrend nem pusztán mechanikus és személytelen. Napjainkban az egyre fejlődő tudomány fejlődése által is egyre többet olyat tudunk meg a világ működéséről, amelyeket nem tapasztalhattunk meg a fizikai érzékszerveink által; és ez segít megérteni a kapcsolatot a természet rendező erőivel.
Számos tudományos kutatás is rámutat arra, hogy a lelki eredetű konfliktusok és traumák jelentős szerepet játszhatnak a legtöbb betegség kialakulásában és, hogy mennyire fontos a lelki egyensúly megőrzése is az egészségünk érdekében.
Összefoglalva a spiritualitás útja egy olyan egyéni saját tapasztalati út, amely során az ember kapcsolatot teremthet valami magasabb/mélyebb dimenzióval, ami túl mutathat ezen az anyagi, fizikai világon. Az ezen az úton járás segíthet rátalálni a belső békére, az élet értelmére és segítheti az egyéni és a közös tudatosság fejlődését is.
Végezetül álljon itt egy ősi szanszkrit szövegből, a Yogavasistha-ból egy idézet*:
श्रीवसिष्ठ उवाच ।
आतिवाहिक आलोकः स्वत एवानुभूयते ।
सदानवरतं तेन स एवाभाति पुष्टवत् ॥ ५ ॥
śrīvasiṣṭha uvāca |
ātivāhika ālokaḥ svata evānubhūyate |
sadānavarataṃ tena sa evābhāti puṣṭavat || 5 ||
Vasishtha így válaszolt:
A spirituális nézet mindig önmagában jelenik meg bennünk;
és folyamatos, szüntelen látásunk szilárd valóság látszatát kelti.
नमस्ते
Namaste
Dittó Yoginī
*(Forrás: https://www.wisdomlib.org/hinduism/book/yoga-vasistha-sanskrit/d/doc275364.html)